Pár napja volt a Valentin nap...
Szép és kedves dolog. Maga a nap eredeti formájában minden fajta szeretetről szólt. Baráti,testvéri, szülői, szerelmi, emberbaráti szeretetről. Ez mára elfelejtették az emberek. Csak a szerelmet ünneplik,azt is elkorcsosulva. Biznisz lett belőle, muszáj lett belőle, divat lett belőle. Az emberek görcsölnek, mit vegyenek a másiknak, vajon, ha nem tetszik, megsértődik-e?
Nekem több problémám is van ezzel a szokással. Pl az ajándékozás...Miért kell? Miért ezen a napon?
Számomra sokkal többet jelent egy szál virág az év bármelyik napján, mert az szívből jön. Életem legnagyobb ajándéka egy sál Tőle. Egyetlen fekete rongydarab...Nem volt semmilyen alkalom, ünnep, egy egyszerű hétköznap volt. Meglátta, megvette. És nekem ez az ajándék! Hogy akkor, abban a pillanatban a szívét, a lelkét adta. Sem előtte, sem azóta nem kaptam nagyobb ajándékot senkitől!:-)
A másik, ami zavar ezekben a "Szeretet- ünnepekben", hogy álszentek, hamisak. Szeretünk, mert napja van, mert ünnepelni szokás. A szeretetnek nem kell ünnep! a Szeretet maga az ünnep! Ha szeretsz boldog vagy! Rengeteg pozitív energiát adsz és kapsz.:-) Ez pedig minden napra igaz lehet, igaznak kellene, hogy legyen!
A közel múltban volt egy beszélgetés Vele. Szerinte azért nehéz a szakítás, mert sajnáljuk a belefektetett, energiát, időt, stb. Basszus!...Tényleg!?... Hogy ez mekkora baromság! Soha nem felesleges szeretni! Akkor sem, ha véget ér. Mindig több és több lesz tőle az ember.
És SOHA nem csak a szeretet ünnepeken kell szeretni!
