A jó, a rossz és a megfelelő

  Nem készültem én ilyen gyorsan új bejegyzést írni, de  olvastam a Facebook-on egy megosztást, ami elgondolkoztatott.
  "Ha a rossz embert tudtad szeretni, gondolj csak bele mennyire fogod tudni szeretni a jót."
  Ez igaz is. Részben. Ám finomítanék rajta.
  Nincs jó vagy rossz ember. Csak megfelő. Nem mondhatjuk, hogy "rossz emberbe szerettünk bele", mert így magát a személyt is megbélyegezhetjük. Ezért gondolom, a helyes fogalmazás megfelelő és nem megfelelő ember. Ez lehet barátság és lehet párkapcsolat, mindkettőre igaz.
  Szerintem mi a megfelelő kapcsolat alapja? Két azonosan érett ember találkozik és/ vagy mikor az a bizonyos hullámhossz azonos frekvencián rezonál.Mert akkor mindnet megtudnak beszélni, kölcsönösen fejlesztik, támogatják egymást. Szerintem az is belefér, ha az azonos világnézet, az életről való elképzelés, de különböző az "érettség", mert ebben az esteben a bölcsebb lesz a tanár, a fél a "tanítvány". Ez a helyzet is minkét felet fejleszti, még a tanárt is, hisz mindig van esély jobbnak, többnek lenni. Még a jó pap is holtig tanul, szokták volt mondani.
  Azzal sincs gond, ha azonos szinten vannak csak más éreklődési körrel. Mert ebben az esteben két értelmes ember kulturáltan tud bezélgetni, érvelni a saját véleménye mellett.
  A gond akkor kezdődik, amikor két érettlen, hatalmas egoval és különböző érdeklődési körrel rendelkező ember találkozik. Na ebből lesz az igazi feszült, vitáktól terhes kapcsolat!
  Volt megfelelő barátnő az életemben. Valaki, akivel elég volt egymásra nézni  és tudtuk mi van a másikkal. Elhagytuk a hogy vagy kérdést, a köszönés után csak annyi: "Na mesélj, mi történt?:-)" vagy "Mi a baj?". Itt én "tanítottam", mert sokszor volt, hogy tenni akart valamit és nem azt mondtam "Ne tedd!" vagy "Nem teheted!". Egyszerűen meséltem a saját történetem. A másik oldal történetét. (De erről egy következő írásban.:-) ) És bizony sokszor előfordult, hogy felhívott telefonon és megköszönte. Mert gondolkozott rajta és rájött, nem helyes, amit tenni készült.
  Azóta kicsit eltávolodtunk egymástól, mindketten éljük a magunk történetét, de tudom, amikor találkozunk Mert fogunk még találkozni;-) ) zökkenőmentesen tudjuk folytatni, de talán már bölcsebben, érettebben, minőségibb kapcsolatban.
  Volt megfelelő pár is. Amikor befejeztük egymás mondatát. Amikor egy képre nézve vagy egy zeneszámot hallva mindketten a "Hű,b... meg!" érzést éreztük. Csak...Ekkor még én nem voltam felkészülve. Én voltam éretlen, ostoba lélek.
  Volt megfelelő partner, ahol azonos mentalitással rendelkeztünk, megértettük és toleráltuk a másik igényét a magányra, az alkotásra. Csak... Itt Ő nem volt felkészülve rám.
  Végezetül volt a totális káosz. Két teljesen más érdeklődési körű, más érzelmi életet élő ember találkozása, ahol sérültem, rengeteget, de erősödtem is. Hogy ő sérült- e? Nem tudom, mert ahhoz bizonyos EQ is kellene, bár az idő azt mutatja, legalább tanult belőle és az új kapcsolatában már nem láncolja le a másikat, megadja az egyéni szellemi szabadságot.
  Igen. Adtam és kaptam pofonokat, okoztam csalódást és csalódtam én magam is. Mindezek ellenére azt vallom, nincs jó vagy rossz kapcsolat. Csak ajándék az élettől, amit meg kell becsülnünk, vagy lecke, amit meg kell tanulnunk. Nincsenek felesleges találkozások, mert mindegyikben adunk és/vagy kapunk, mindegyikben tanulunk vagy tanítunk.
  Ezeket felismerve, az eddigi leckéket megtanulva tudom, hogy a megfelelő időben érkező, megfelelő emberekkel egy minőségibb, tisztább, bölcsebb kapcsolatot fogok tudni kialakítani.