Ébredés

 Hosszú vajúdás után vettem a bátorságot és neki látok egy régi belső késztetésnek, és írok. Hosszabb- rövidebb ideig más fórumokon már előfordultam, de valahogy mindig abbamaradt. (Legyünk őszinték, lustaság miatt:-) ) Ám, most eljött az ideje az újrakezddésnek. Mikor máskor, mint a naptári újév első napján. Amolyan jelképeként az előttem álló évnek, ami romeltakarításból és sok újrakezdésről, kezdésről fog szólni.
  Gondolkoztam, mi lehet első blogom címe. Kezdetek? De minden kezdet valaminek a folytatása. Bemutatkozás? Tényeg pár bekezdésből, néhány monatból megismerhető valaki? Nem! De ha érdekellek, olvasol és megismerhetsz.
  Miért kezdek blogot írni? Nem tudom. Talán amolyan pszicho terápia. Mert írás közben mozaikok kerülnek a helyükre. Talán csak önmagam szórakoztatására. Talán a gyerekeimnek, ha egyszer szükségük lesz a " tapassztalataimra" megtudom mutatni akkor éppen hogy láttam a világot, hogy éltem túl válságot, nehézséget. Mert lássuk be a ma érzése, tapasztalata holnap már más lesz. Lehet idővel egyszer újraolvasom és kiegészítem, ha most hibásan láttam, akkor majd kijavítom. De most ez vagyok, én vagyok.
  Nem célom versenyezni, nem célom azon aggódni, mennyien követnek, vagy nem követnek. Írok. magamnak és annak akit érdekel. Ha végigolvasol, köszönöm! Ha esetleg segíthetek, annak örülök!
  Miért Fonix? Mert átéltem azt,amit nagyon kevés ember. Vagy legalábbis kevés ember érti meg a dolgot. Átéltem a teljes és totális lelki halált. (Erről majd későbbiekben.) De felálltam, a belső tüzem újraélesztett és miközben épültem meséltem. Másoknak, sokat, sokszor zokogva és sokan vannak, akik a mai napig köszönik a vállalt fájdalmam.
  Talán ezért vagyok itt. hogy meséljek. Az életem. Mert talán csak ehhez az egy dologhoz értek a világon, érezni, érteni, szeretni az embert. Természetesen ez is hosszú folyamat eredménye, ami még mindig nem ért véget. De legalább már tudatosan küzdök a saját és a felém fordulok haragjával, félelmével, gyülőletével. Talán te is közöttük leszel!:-)